Nílus-deltai csata
| Nílus-deltai csata | |||
 | |||
| A tengeri népek és hajóik III. Ramszesz Medinet Habu-i templomában | |||
| Konfliktus | a tengeri népek vándorlása | ||
| Időpont | i. e. 1178 vagy i. e. 1175 | ||
| Helyszín | a Nílus deltájának keleti része | ||
| Eredmény | döntő egyiptomi győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 A csata körülbelüli helyszíne
Pozíció Egyiptom térképén
| |||
 é. sz. 31° 10′, k. h. 31° 25′31.166667°N 31.416667°EKoordináták: é. sz. 31° 10′, k. h. 31° 25′31.166667°N 31.416667°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nílus-deltai csata témájú médiaállományokat. | |||
A Nílus-deltai csata Egyiptom és a tengeri népek második hulláma (a második tengeri koalíció) között zajlott le III. Ramszesz uralkodásának ötödik vagy nyolcadik évében. Pontos helyszíne ismeretlen, feltehetően a Nílus deltájának keleti részében, a tengerparton vagy kissé feljebb valamelyik folyamágban zajlott. A világ első hadihajókkal vívott összecsapása, egyben az első ismert tengeri csata, melyről információink főleg III. Ramszesz Medinet Habu-i templomának domborműveiről és feliratairól származnak.[1]
Előzményei
[szerkesztés]A tengeri népek törzsei első alkalommal Merenptah uralkodása idején jártak Egyiptomban, de akkor még a líbüaiak szövetségeseként, hogy megkönnyítsék azok keletre nyomulását. Merenptah győzelmével Egyiptom egyelőre megszabadult a tengeri népektől, akik azonban szétszóródtak a térségben, végleg megdöntötték a belviszályokban meggyengült Hettita Birodalmat Hattuszasz és Tarszasz (görög Tarszosz) feldúlásával (a főváros és a fővároshoz tartozó legjelentősebb kikötő), elpusztították Mukist (Alalah lerombolásával), és megszakították az égei-mezopotámiai-egyiptomi kereskedelmi láncot (Ugarit eltüntetésével). Letelepedtek Alasiya, Kizzuvatna, Lukka és Észak-Szíria térségében. Egyiptomban a Merenptah és III. Ramszesz közti időszak meglehetősen instabil volt, szerencséjükre újabb inváziós kísérletre – valószínűleg – nem került sor. Ramszesz viszont uralkodása kezdetén már Dzsáhiban gyűjtötte a határvédelmi erőket, erődrendszert telepített a tengerparton és felkészülten várta a tengeri népeket.[2]
A fenyegetés súlyosságát az anatóliai és észak-szíriai események mutatják, amelyről több egykorú forrás számol be, így III. Hammurapi ugariti király III. Ramszeszhez írt levele.[3]
A csata
[szerkesztés]Az ütközetet hadihajók vívták, de az egyiptomiak ügyes trükkel partközelbe csalogatták az ellenfelet annyira, hogy a parton álló íjászok hatékonyan avatkozhattak a csatába. A Medinet Habu-i templom képein több kép is azt a jelenetet ábrázolja, amikor az íjászok nyílzápora elárasztja a hajókat. A képeken az egyiptomi hajók orra oroszlánfejes, az ellenségé valamilyen vízimadár (vadliba vagy vadkacsa) fejével díszített.[4] A tengeri csaták nem szokványosak ebben a korban, tulajdonképpen hadihajók önmagukban – korábban – nem is léteztek. Egyiptom korábban is épített tengerjáró hajókat katonai célokra, de ezek a szárazföldön közlekedő hadsereget kísérték a part mentén, a fedélzeten általában a tartalékos csapatokat és a hadtápot szállították.[5] Az Újbirodalom korától ismert a kenput (bübloszi) és keftiu (krétai) típus megnevezése, de nem tudjuk pontosan, mi volt a különbség köztük.[6] A Medinet Habu-i reliefek képregényszerűen beszélik el a csatát, a hajók zsúfolásig teltek hadifoglyokkal, a menekülni próbáló foglyot a parton tartózkodó katonák fogják el.[7]
Következményei
[szerkesztés]Nagy rettegés van szívükben Egyiptomtól. Előrenyomulásuk véget ért. A lábuk nem áll meg, hanem fut. Lövészeik eldobták íjaikat. Gyors csapataik szíve elfáradt a meneküléstől. Felhasították tömlőiket, földre dobták, megragadták zsákjaikat és elhajították. Líbia nyomorult, legyőzött fejedelme elmenekült a sötét éjszakában egyedül...
A tengeri népek szárazföldi haderejét Dzsáhi mellett a dzsáhi csatában semmisítették meg. Az egyiptomi Újbirodalom utolsó nagy győzelme volt a tengeri népek felett aratott kettős győzelem, bár a mesvesek (akik megtelepedtek Egyiptomban) néhány évvel később a líbiaiakkal szövetkezve ismét benyomultak a deltavidékre és ismét vereséget szenvedtek.[8] III. Ramszesz uralkodása kedvezőtlen előjelekkel indult, rosszul is végződött, és az XX. dinasztia további uralkodói nemhogy védekezni nem voltak többé képesek, de hatalmukat sem tudták érvényesíteni a thébai Ámon-papsággal szemben.[9] A tengeri népek viszont ettől kezdve Szicíliától Etruriáig, az égeikumtól Anatólia partvidékeiig, valamint a fönícia–palesztinai tengerparti sávban megtelepedtek.[10][11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tengeri csaták ábrázolásai korábbról is fennmaradtak, de nem azonosíthatók, David, i. m. 378. o.
- ↑ Wilson, i. m. 320. o.
- ↑ Jean Nougaryol et al. (1968) Ugaritica V: 87-90 no.24
- ↑ Ré fiai, i. m. 161. o.
- ↑ David, i. m. 358. o.
- ↑ David, i. m. 376. o.
- ↑ David, i. m. 378. o.
- ↑ David, i. m. 380. o.
- ↑ Ré fiai, i. m. 179. o.
- ↑ Watterson, i. m. 100. o.
- ↑ David, i. m. 136. o.
Források
[szerkesztés]- van Dijk, Jacobus. III. Ramszesz és a XX. dinasztia, in: Shaw, Ian (szerk). Az ókori Egyiptom története (magyar nyelven), Debrecen: Gold Book Kiadó, 319–320. o.. Fordította: Kmilcsik Ágnes [2004]. ISBN 963-425-022-X
- David, Rosalie A. Élet az ókori Egyiptomban. Gold Book (2005. november 29.). ISBN 963-425-078-5
- Kákosy, László. Ré fiai. Budapest: Gondolat Kiadó [1979]. ISBN 963-280-736-7
- Watterson, Barbara. Egyiptomiak. Szukits K. (2000). ISBN 963-4971-06-7
- Wilson, Hilary. A fáraók népe: A földművesektől az udvaroncokig. Gold Book K. (2001). ISBN 963-9248-11-8
